Sifu Juhász Zoltán
Tradicionális Wing Chun Kuen, Jeet Kune Do, Inosanto Kali, Pekiti-Tirsia Kali
Sifu Juhász Zoltán több mint négy évtizede meghatározó alakja a magyar harcművészetnek. A Wing Chun mellett Jeet Kune Do-t, Kali-t és közelharc rendszereket is oktat, miközben nemzetközi szinten is elismert mester. Tanítványai és kollégái tudása, elhivatottsága és alázata miatt tisztelik.
Sifu Juhász Zoltán 1967-ben született Szolnokon, és több mint négy évtizede elkötelezetten foglalkozik a harcművészetekkel. Pályafutását 1981-ben kezdte, kezdetben Kyokushin karate stílusban, majd hamar a Wing Chun útját választotta. 1982-ben csatlakozott Koronczy László mester szolnoki kungfu szakosztályához, ahol elsajátította a Wing Chun alapjait. A mester visszavonulását követően 1988-ban átvette az iskola vezetését, és szerepet vállalt a Wing Chun képviseletében a Magyar Kung Fu Szövetség keretein belül.
A ’90-es évektől aktívan bekapcsolódott a nemzetközi Wing Chun közösségbe: kapcsolatba került William Cheung nagymesterrel, akinél az Egyesült Államokban mestervizsgát is tett. Azóta rendszeres résztvevője és szervezője nemzetközi szemináriumoknak, edzőtáboroknak, és meghatározó szereplője a magyarországi Wing Chun életnek. Jelenleg a Tradicionális Wing Chun 5. fokozatú mestere a hat fokozatú rendszerben.
Munkássága azonban nem állt meg a Tradicionális Wing Chunnál. Juhász Zoltán oktatja a Jeet Kune Do-t, Kali / Escrima / Arnis rendszereket, valamint a késharc és közelharc (CQC, Force Necessary) módszereit is. 2011-től a Scientific Fighting Congress magyarországi képviselője, 2013 óta pedig a Pekiti-Tirsia International Kali hazai igazgatója.
Az évek során tanított rendvédelmi és katonai egységeket, sportolókat és civileket egyaránt. Számára a harcművészet nem csupán technikák összessége, hanem olyan szemlélet, amely önfegyelemre, alkalmazkodásra és valós helyzetekben is működő önvédelemre tanít.
Sifu Juhász Zoltán ma is aktívan oktat Budapesten és más városokban, valamint rendszeresen tart nemzetközi szemináriumokat. Tanítványai és kollégái egyaránt tisztelik tudásáért, elhivatottságáért és a harcművészetek iránti alázatáért.
Tradicionális Wing Chun Kuen
A Tradicionális Wing Chun Kuen (TWCK) a hatékonyság, az egyszerűség és a funkcionalitás elveire épülő kungfu irányzat. Célja nem a látványos mozdulatok elsajátítása, hanem olyan technikák gyakorlása, amelyek stresszhelyzetben is működőképesek. A rendszer gyökerei a Dél-kínai harcművészetek hagyományaiban keresendők, tanítási struktúrája pedig logikusan épül fel, hogy a tanítvány lépésről lépésre sajátíthassa el az elveket és alkalmazásokat.
Elvek és filozófia
A TWCK alapját olyan univerzális harci elvek adják, amelyek a mindennapi gyakorlás során folyamatosan érvényesülnek:
Ezek az elvek nem csak a technikákban, hanem a gondolkodásmódban is megjelennek: a TWCK a „kevesebb több” filozófiáját képviseli.
Formák és fegyverek
A Tradicionális Wing Chun Kuen tanításában több szint és eszköz is szerepet kap:
A formák nem öncélú gyakorlatok: mindegyik egy-egy fejlődési szintet jelképez, amelyek egymásra épülve adják a stílus teljességét.
A Tradicionális Wing Chun Kuen egy olyan rendszer, amely a régi kínai harcművészetek örökségét modern szemlélettel próbálja továbbadni. Egyszerre kínál mély filozófiai alapot, technikai precizitást és gyakorlati alkalmazhatóságot.
Jeet Kune Do
A Jeet Kune Do (截拳道 — „az elkapó ököl útja”) Bruce Lee által megalkotott harcművészeti koncepció, amely messze túlmutat egy merev stílus leírásán: elsősorban filozófia és gondolkodásmód a harcban és önvédelemben. Lee célja az volt, hogy ne új „iskolát” hozzon létre, hanem egy olyan fejleszthető, nyitott módszert, amelyre a gyakorló szabadon felveheti mindazt, ami számára működik — és elvet mindent, ami nem.
Rövid történet — Bruce Lee szerepe
Bruce Lee eredetileg Wing Chun tanítványként indult, majd felismerte, hogy a hagyományos stílusok merevsége korlátozhatja a harci alkalmazhatóságot. Az 1960-as években elkezdte összegyúrni a leghasznosabb elemeket — különböző stílusokból és hatótávolságokból — olyan koncepciókat fejlesztve, melyek gyors intercept (elkapás) technikákra és adaptív reagálásra épülnek. 1967 körül kapta nevét a rendszer: Jeet Kune Do. Bruce Lee halála (1973) után a JKD értelmezése több irányba ágazott — megszülettek az „Original / Jun Fan” rekonstrukciók és a modern „JKD Concepts” iskolák, amelyek a JKD alapelveit különféle módokon alkalmazzák.
Alapelvek — mit jelent valójában a JKD?
A Jeet Kune Do igazából nem a technikák megtanulandó, hanem döntési elvek rendszere, amelyek segítik a gyakorlót abban, hogy a helyzethez legjobban illő megoldást válassza.
A Jeet Kune Do nem egyszerűen egy technikagyűjtemény: egy dinamikus, elvekre épülő szemlélet, amely arra ösztönzi a gyakorlót, hogy használja fel a számára működő elemeket, és folyamatosan fejlődjön. Bruce Lee öröksége olyan módszert hagyott hátra, amely egyszerre tiszteli a harci tradíciókat és bátorít az új utak keresésére — a minőség és a hitelesség azonban nagymértékben függ attól, ki és hogyan tanítja ezt a gondolkodásmódot.
Inosanto Kali
Az Inosanto Kali Dan Inosanto mester által kialakított, vegyes filipinó harcművészeti rendszer, amely a hagyományos filipino fegyveres és kézi technikákat a modern, gyakorlati alkalmazhatóság szempontjaival ötvözi. Dan Inosanto, Bruce Lee egyik legismertebb tanítványa és sokoldalú harcművész, életművében mindig is hangsúlyt kapott az integrálás — emiatt az általa vezetett rendszer nem merev iskola, hanem adaptív, moduláris megközelítés a harc művészetéhez.
Történeti háttér — Inosanto szerepe
Inosanto korai éveiben Kenpót és más keleti harcművészeteket tanult, majd Bruce Lee közvetlen tanítványaként a Jeet Kune Do filozófiáját is elsajátította. Az 1970-es évektől kezdve fokozatosan építette be a különböző filipinó hagyományokat saját oktatásába: a hangsúly a fegyveres technikák elsajátításán volt, és azon, hogyan fordíthatók ezek a mozdulatok kézi harcra. Ma az Inosanto Academy szervezetten tanítja ezt a vegyített rendszert, amely tartalmaz fegyveres művészeteket, Jeet Kune Do elveket és kiegészítő elemeket, például grapplinget vagy Muay Thait.
Integrált megközelítés és funkcionalitás
Az Inosanto Kali nem egyetlen hagyomány szó szerinti továbbadása: célja, hogy különböző filipinó iskolák — például Illustrisimo, Pekiti-Tirsia, Villabrille, Serrada és más vonalak — hasznos elemeit egy koherens, gyakorlati rendszerbe olvassza. Ez a „blended” szemlélet rugalmasságot és sokoldalúságot ad a gyakorlónak.
A rendszer nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a technikák valós helyzetekben, stressz alatt is működjenek. Nem a díszítés, hanem a hatékonyság áll a középpontban: gyors, egyszerű, alkalmazható megoldások a fegyveres és fegyvertelen kontextusokra egyaránt.
Az Inosanto-képzésben a fegyveres mozdulatok (bot, kés, dupla bot stb.) elsajátítása alapként szolgál a kézi technikákhoz. A fegyverek mozgása, szögkezelése és távolságfelügyelete átfordítható a kézfej- és ütéstechnikai mintákra (Mano Mano), így a gyakorló komplexebb harci sémákat sajátít el.
A rendszer megtanít dolgozni különböző távolságokon (long-range stick, hand-range, trapping/grappling), miközben olyan drill- és érzékenységi gyakorlatokra épít, mint az abecedario vagy numerado, amelyek technikai fluiditást és több ellenfél kezelésére való készséget fejlesztenek.
Oktatási struktúra és tananyag
Az Inosanto Academy tanterve több komponensből áll, amelyek rendszeres gyakorlással épülnek egymásra:
Tanítási módszerként jellemző a drill-alapú oktatás (ismétlések és variációk), a kontrollált kontakt sparring és többszereplős gyakorlatok, amelyek lehetővé teszik a technikák valós működésének tesztelését.
Pekiti-Tirsia Kali
A Pekiti-Tirsia Kali (röviden PTK) a Fülöp-szigetek egyik legismertebb harcművészeti rendszere, amely elsősorban a fegyveres és közelharci technikákra összpontosít. A PTK nem sport, nem versenyzésre épül, hanem kifejezetten a harci túlélést szolgálja. Célja, hogy a gyakorló hatékony, adaptív módszerekkel tudjon reagálni késes, fegyveres vagy pusztakezes támadásokra, és minden helyzetben megőrizze az irányítást.
A rendszer neve, „Pekiti-Tirsia”, a visayai nyelvjárásban „közeli harmadokat” jelent, ami a stílus fő fókuszára — a közelharcra — utal.
Történeti háttér
A PTK családi hagyományként született meg a Tortal család örökségeként. Az alapok egészen 1897-ig vezethetők vissza. Conrado B. Tortal alakította ki a rendszer első formáit, majd átadta tudását unokájának, Leo T. Gaje Jr.-nek. Leo Gaje lett a rendszer hivatalos őrzője és nagymestere, aki 1972-ben az Egyesült Államokba költözött, és megkezdte a PTK nemzetközi terjesztését.
1994-ben Bill McGrath, aki 1975 óta Leo Gaje pekiti-tirsia nagymester tanítványa volt, Gaje nagymester Tuhon Guro (főoktató) rangra emelte, és megbízza a pekiti-tirsia rendszer népszerűsítésével az Egyesült Államokban és külföldön.
Fegyveres és pusztakezes technikák
A PTK nem csak fegyveres művészet: a pusztakezes harc (Mano y Mano) is szerves része. A rendszer öt fő fegyverkategóriát fed le:
A „hármas” elv
A PTK gondolkodásmódját áthatja a 3-as szám szimbolikája:
Harci fókusz
W. Hock Hochheim
Force Necessary Combatives
W. Hock Hochheim, katonai veterán, rendőrségi veterán és több fekete öves harcművészeti veterán, a kézi, bot-, kés- és fegyveres harcművészetek nagyra becsült szakértője. Több mint 52 éves tapasztalatával az önvédelem egyedülálló, szisztematikus megközelítését hatékonysága, gyakorlatiassága és tudományos alapossága miatt dicsérik. A Black Belt Magazine Hírességek Csarnokába beválasztották, és az elismerései kiemelik, hogy képes összetett fogalmakat könnyen érthető módon tanítani, így képzései felbecsülhetetlen értékűek a katonák, a rendőrök és a civilek számára egyaránt.
Walter “Hock” Hochheim több mint öt évtizede meghatározó alakja a harcművészeteknek, a rendészeti és katonai kiképzéseknek. Szakmai pályája során katonai rendőrként, nyomozóként és texasi rendőrként dolgozott, majd testőri és magánnyomozói feladatokat is ellátott. Tapasztalatait a valós élet kihívásaiból merítette, és ennek nyomán alkotta meg a Force Necessary rendszert, amelyet ma több mint húsz országban tanítanak.
Karrier és tapasztalat
Hochheim rendszere a valóságos helyzetekhez igazított önvédelmet tanítja. Nem a stílusok közti különbség számít, hanem hogy egy technika működik-e stressz alatt: legyen szó késharc, közelharc vagy fegyveres fenyegetés kezeléséről. Képzési anyagai lefedik a kézi-kéz elleni harcot, bottechnikát, lőfegyveres helyzeteket és kés elleni taktikákat.
Hochheim nemcsak oktatóként aktív, hanem íróként is: az 1980-as évektől kezdve számos könyvet publikált — önvédelmi kézikönyveket, harcművészeti tanulmányokat, de fikciós krimiket is.
Walter “Hock” Hochheim a harcművészet és önvédelem világában egyedülálló, mert tapasztalatait a rendőri és katonai valóságból merítette. Munkássága hidat képez a klasszikus harcművészetek és a modern önvédelmi szükségletek között. Rendszere egyszerű, adaptív és bizonyítottan működőképes — ezért vált világszerte elismertté a szakmai körökben és a civil önvédelmi közösségekben is.
A Force Necessary rendszer
Force Necessary egy modern, gyakorlati orientált harci / önvédelmi rendszer, amelyet Walter “Hock” Hochheim és környezete fejlesztett ki, a “combatives” szemlélet alapján.
CQC, vagyis Close Quarters Combat olyan közelharci rendszer, amely a kis térben, korlátozott mozgástartományban zajló harcokra fókuszál — ideértve kézi-kéz elleni konfliktusokat, közelharci fegyveres szituációkat, valamint fegyver - késharc kombinációkat is. A modern CQC gyökerei több irányból erednek:
A Force Necessary rendszer erőteljesen épít a CQC alapelveire, de igyekszik adaptálni és finomítani azokat a valós élet fenyegetésekhez:
A Force Necessary célja a kis térben történő, fegyveres és fegyvertelen helyzetekben is működő önvédelem, amely integrálja a késes technikákat, a fegyverellenes védekezést és a stresszhelyzetekre való felkészítést. Force Necessary elsősorban egyéni önvédelmi alkalmazásra fókuszál, közérthetővé téve a taktikákat civil gyakorlók számára is.
Gazdag Imre
Thai Box
Gazdag Imre a hazai Thai-Box élet egyik meghatározó alakja, aki több mint húsz éven át edzőként és szervezőként járult hozzá a sportág fejlődéséhez. Budapesti edzésein számos bajnokot nevelt, oktatói stílusát a gyakorlati alkalmazás és a sparring jellemezte. Az Old Man Thai Box Egyesület képviselőjeként aktívan részt vett a Magyar Muay Thai Szakszövetség megalapításában, valamint bíróként is dolgozott versenyeken. A Thai-Box, vagy más néven Muay Thai, a „nyolc végtag művészete”, amelyben ütésekkel, rúgásokkal, könyök- és térdtechnikákkal, valamint clinchekkel küzdenek. Ez a teljes testet igénybe vevő sport nemcsak erőnlétet, hanem fegyelmet és küzdőszellemet is fejleszt, és mára világszerte, így Magyarországon is egyre népszerűbb.
Gazdag Imre tapasztalt Thai-Box / Muay Thai oktató és a hazai küzdősport-közösség aktív szereplője. Több mint 20 évig tartott edzéseket Budapesten, ahol felnőtt Thai-Box csoportokat vezetett, egészen visszavonulásáig. Oktatói stílusa gyakorlatorientált: alaptechnikák, lábmunkák, ütés- és rúgástechnika mellett alkalmazásközpontú gyakorlásra és sparringra épített. Tanítványai között megtalálhatók Európa bajnokok, többszörös magyar bajnokok.
Emellett az Old Man Thai Box Egyesület képviselőjeként részt vett a Magyar Muay thai szakszövetség kialakulásában és a sportág hazai szervezésében. Oktatói munkáján túl bírói teendőket is ellátott muay thai eseményeken, ami jól mutatja szakmai elismertségét és helyismeretét a verseny- és rendezvényszervezés terén.
Thai Box
A Thai Box (vagy Muay Thai) a thaiföldi hagyományos küzdősport, amelyet gyakran „a nyolc végtag művészetének” neveznek. Ez a kifejezés arra utal, hogy a harcos nemcsak az öklét és lábát, hanem a könyökét és a térdét is fegyverként használja. A sport gyökerei több száz évre nyúlnak vissza: a harctéri küzdelemből fejlődött modern ringes versennyé, amely ma már világszerte elismert és gyakorolt.
A Thai Box különlegessége az intenzív, teljes testet igénybe vevő edzés és a komplex technikai repertoár. A rúgások, ütéseken és könyök-térd kombinációkon túl hangsúlyos szerepet kap a clinchek (közelharci fogások és irányítás), amely a sport egyik védjegye. Az edzések nemcsak fizikai erőnlétet, hanem kitartást, fegyelmet és mentális állóképességet is fejlesztenek.
A mai Muay Thai egyszerre harcművészet, küzdősport és életmód: Thaiföldön kulturális örökségként tisztelik, Európában és Magyarországon pedig egyre népszerűbb edzésforma. Sokan választják önvédelem, versenyzés vagy egyszerűen kiváló erőnléti edzés miatt. A Thai Box nemcsak testet edz, hanem a küzdőszellemet is formálja – a ringben és az életben egyaránt.
A mai Muay Thai egyszerre harcművészet, küzdősport és életmód: Thaiföldön kulturális örökségként tisztelik, Európában és Magyarországon pedig egyre népszerűbb edzésforma. Sokan választják önvédelem, versenyzés vagy egyszerűen kiváló erőnléti edzés miatt. A Thai Box nemcsak testet edz, hanem a küzdőszellemet is formálja - a ringben és az életben egyaránt.
Szabó Tamás
SSTYLE, SIM
Szabó Tamás, 1974-ben született fejlesztőmérnök, 1991 óta foglalkozik harcművészetekkel, és célja mindig is a tökéletes szabadharcos rendszer megalkotása volt. Sérülései a mozgásminőség kutatása felé terelték, amelyből megszületett a SIM (Szabad Ízületi Mozgás) rendszer – egy módszer, amely sportolóknak és civileknek egyaránt hatékony segítséget nyújt a hajlékonyság, az erőkifejtés és a mozgáskoordináció fejlesztésében.
1991 óta a harcművészetek határozzák meg az életemet és mindig is az motivált, hogy létrehozzam a tökéletes szabadharcos rendszert, ám sérüléseim a mozgásminőség és mozgásegészség kutatásának irányába tereltek. Így született meg a SIM rendszer, amely nemcsak az én problémáimat oldotta meg, hanem sportolók és átlag emberek számára is nélkülözhetetlen eszközzé vált.
1974-ben születtem, és jelenleg fejlesztőmérnökként dolgozom. A harcművészetek világa 1991 óta része az életemnek, és már egészen fiatalon megfogalmazódott bennem egy határozott cél: szeretném megalkotni a tökéletes szabadharcos, vagy ahogy sokan nevezik, „utcai harcos” rendszert.
SIM - Szabad Ízületi Mozgás
Az utam azonban nem volt zökkenőmentes. Alkatomból és mozgásomból adódóan többször is sérülések hátráltattak, amelyek megnehezítették a folyamatos fejlődést. Ezek a problémák arra ösztönöztek, hogy mélyebben foglalkozzam a mozgásminőség javításával és a mozgás-egészség kérdéskörével. Kutatásaim és kísérletezéseim során fokozatosan kialakult egy olyan módszer, amely nemcsak az én személyes gondjaimra nyújtott megoldást, hanem messze túlmutatott azokon. Így született meg a SIM rendszer, amelyről hamar kiderült, hogy szinte bármilyen sportágban, testmozgásban vagy egészségi célkitűzésben hatékonyan alkalmazható – sokszor nélkülözhetetlen kiegészítőként.
A 2000-es évek elején, még a fejlesztési fázisban, a SIM-et széles körben tanítottam: sportolóknak és teljesen civileknek egyaránt. 2009-ben elvégeztem a sportoktatói tanfolyamot, és ekkortól kezdtem kifejezetten harcművészek és küzdősportolók képzésére koncentrálni. Ebben az időszakban a hangsúly főként a hajlékonyság fejlesztésére, az erőkifejtés hatékonyságára és a mozgáskoordináció finomítására került.
Azóta a SIM rendszert lezártnak tekintem, oktatását edzőtársaim és tanítványaim viszik tovább. Én pedig teljes figyelmemmel és energiámmal az sstyle szabadharcos rendszer fejlesztésére koncentrálok, amelyben egyesítem mindazt a tapasztalatot, tudást és filozófiát, amit az elmúlt évtizedekben felhalmoztam.
További harcművészeti tanulmányok
Kungfu-tanulmányaim során különböző kínai harcművészeti rendszereket ismerhettem meg, amelyek mind hozzájárultak a szemléletem és technikai tudásom fejlődéséhez. Ezek közül azokat a rendszereket emelném ki, amelyek Sifu Prutkay Csabának köszönhetően ismerhettem meg, aki később is segített egyengeti a kungfu tanulásom rögös útjait.
Chen Tai Chi és Tui Na
A Wing Chun mellett nagyon foglalkoztatott a Tai Chi harcművészet is, azon belül is elsősorban a lökőkéz-gyakorlatok keltették fel az érdeklődésemet. Egyesek úgy tartják, hogy a Chen-stílusú Taijiquan a tai chi eredeti formája, amely jellemzően a „selyemtekerés” (spirális) energiát (silk reeling), valamint a váltakozó lassú és gyors mozdulatokat alkalmazza, kiegészítve robbanékony erőkifejtésekkel (fa jin).
Feng Zhiqiang a Chen-stílus hagyományait ötvözte a Xinyi belső harcművészeti elemeivel, valamint különféle qigong- és belső erőgyakorlatokat is beépített az oktatásba. Han Kuiyuan, Feng Zhiqiang tanítványai közé tartozik, és 1997 óta Magyarországon tanítja a Chen Xinyi Hunyuan Taijiquan rendszert.
2005-ben Sifu Juhász Zoltán segítségével találkozhattam Sifu Prutkay Csabával, Han Kuiyuan nagymester egyik első hazai tanítványával, aki segített megérteni a Chen Tai Chi alapjait, és megmutatta számomra a Tai Chi harcművészet gyakorlatias oldalát is. Az itt tanultakat később jól tudtam hasznosítani a Wing Chun Chi Sao gyakorlatok során.
A Tui Na a hagyományos kínai gyógyászat egyik legősibb manuálterápiás módszere. A név szó szerint „tolni és fogni” jelent, ami jól leírja a technikák jellegét: a terapeuta különböző nyomó, gyúró, dörzsölő és ütögető mozdulatokkal serkenti a test energiaáramlását (Qi), valamint oldja az izmok és ízületek feszültségét. A Tui Na célja nem csupán az izmok ellazítása, hanem az energiapályák (meridiánok) harmonizálása, a belső szervek működésének támogatása, valamint a test természetes öngyógyító folyamatainak aktiválása. Gyakran alkalmazzák mozgásszervi problémák, stressz, fejfájás vagy emésztési panaszok kezelésére.
2005-2006-ban a Kungfu akadémia szervezésének köszönhetően, szerencsém volt mind a kezdő, mind pedig a haladó Tui Na-masszázs tanfolyamokat elvégeznem Han Kuiyuan nagymester szemináriumain. Ez a tudás a mai napig segít, a tanítványaim mozgásszervi panaszainak az enyhítésében.
Hung Gar Kuen
A Hung Gar Kuen, vagyis „Hung család ököl”, a déli kínai kungfu egyik legismertebb és legerőteljesebb stílusa, amely a Shaolin kolostor hagyományaira épül. Eredetét a 18. századra vezetik vissza Hung Hei Gun nevéhez, aki a legendák szerint Gee Sin Sim See egyik tanítványa volt, akitől elsajátította a shaolini tigris rendszert.
Később, utazásai során Hung találkozott Fong Wing Chunnal, aki a daru stílus mestere volt, és akit végül feleségül is vett. Feleségétől megtanulta a daru stílust, majd a daru lágy, mozgékony technikáit a direkt, erőteljes shaolini tigris mozgásformával ötvözve létrehozta a híres Tigris–Daru formát.
A stílus kiemelt formái közé tartozik a Gung Ji Fook Fu Kuen („A tigris megszelídítése”), a Fu Hok Seung Ying Kuen („Tigris és Daru kettős forma”), valamint a Tid Sin Kuen („Vasdrót forma”), amely a légzéskontroll és az izomerő mesteri összehangolását tanítja. A Hung Gar Kuen máig élő hagyomány, amelyet világszerte elismert mesterek – mint Wong Fei Hung és Lam Sai Wing – tettek híressé.
Az ő örökségüket adja tovább Sifu Mak Che Kong, akitől Sifu Prutkay Csaba jóvoltából volt szerencsém több formagyakorlatot elsajátítani. Többek között megismerkedhettem a Ye Fu Cheut Lam („Éjjeli tigris kitör az erdőből”) régi Hung Gar gyakorlattal és a híres dél-kínai Ng Long Ba Kwa Kwun („Ötödik testvér Nyolc trigram bot”) formával is, amely magába foglalja az összes dél-kínai botrendszer legfontosabb technikáit – köztük a Wing Chun bottechnikákat is.
Ng Chan Wing Chun
Ez a Wing Chun rendszer Ng Chan nagymesterhez köthető, aki közvetlen tanítványa volt Ip Man-nak Hong Kong-ban, és akitől Pun Ki-Ping (Lance Pun) mester is tanult. Pun Ki-Ping központi iskolája (Pic Wha Wing Chun) Foshan városában található Kínában.
A rendszer célja a hagyományos Wing Chun módszer gyakorlása, nagy hangsúlyt fektetve a szerkezetre (strukturális elvek), a női erőkifejtés kimunkálására, a mozgékonyságra és a hatékonyságra. Az iskola tanítási stílusa ötvözi a klasszikus értékeket és a modern tréningmódszereket, hogy releváns és alkalmazható maradjon a mai harcművészek számára.
2011-től kezdődően lehetőségem nyílt Sifu Prutkay Csaba jóvoltából a Ng Chan nevével fémjelzett Pik Wah Wing Chun tanulására is. Ez a tudás sokat segített abban, hogy más szemszögből is megvilágítsam és kiegészítsem a tradicionális Wing Chun tanulmányaimat, továbbá bepillantást kaphattam a kínai tradicionális kungfu-kultúra mélységeibe.
2023-tól magánoktatások keretén belül lehetőségem adódott közvetlenül Pun Ki-Ping mestertől is tanulni, aki segített pontosítani és elmélyíteni a Wing Chun-tudásomat.
Gyönyörű Tavasz Harcművészeti és Szabadidősport Sportegyesület
Hegyi Zsolt
+36 20 468 8839
hzsolt@wingchun.hu
1054 Budapest, Akadémia utca 14.
(75-ös kapucsengő)
M2 metró, Kossuth Lajos téri megálló
Wing Chun:
Kedd: 18:30 - 20:00;
Csütörtök: 18:30 - 20:00
18252776-1-41